Fakír szó jelentése
fakír (főnév)
1. Vallási tanító; indiai szent ember, akit csodatévőnek tekintenek, és különleges testi és szellemi képességekkel rendelkezik.
A fakír megtagad magától minden testi kényelmet, és önsanyargató életet él. A fakír koldulva járja a falvakat, városokat. A fakír az emberek szeme láttára pillanatok alatt begyógyította az átszúrt testrészét.
2. Vallási: Muzulmán koldus vagy szerzetes.
A fakír a szentírásból idézett a köréje gyűlt embereknek. A fakír kéregetve mezítláb járja a vidéket.
3. Átvitt értelemben: Igénytelen személy, aki magától minden testi kényelmet megvon.
A hajóskapitány nagy fakír hírében állt a matrózok között: a nyílt tengeren ugyanúgy keményen dolgozott, mint a legénység többi tagja. A katonák tisztelték a századost, mert fakírként nem szállásoltatta el magát kényelmes szobában, hanem közöttük élt.
Eredet [fakír < angol: fakir (fakír) < arab: faqir (szegény ember)]
