Fű szó jelentése
fű, füve, füvek (főnév)
1. Lágyszárú, szálas növények tömege, amely általában nagy tömegben nőve borítja a mezőket. Télen elpusztul; keskeny levelű. Állatok takarmányozására használható legeltetéssel vagy lekaszálva, felhalmozva.
A kirándulók leültek a fűre pihenni. A tehenek a füvet legelték.
2. Sűrű gyep; zöld színű egységes szálas növények tömege.
A parkban a „fűre lépni tilos” áll kiírva a táblán. A jól karbantartott fűnek nem árt, ha rajta járnak.
3. Egy szál szálas növény.
A gyerek szájából kilátszott a fű. Néhány fű tapadt a cipőre.
4. Népies, régies: Gyógynövény, gyógyhatású vegyületeket tartalmazó növény, amelyből főzetet, teát készítenek.
Az asszony ritka füveket szedett a réten. A megszárított füvekből teát készített.
5. Átvitt értelemben: Drog; az érzékszerveket és a tudatot tompító készítmény, amely rövid kellemes érzést, majd tartós károsodásokat okoz. A marihuána másik neve. További adatokat lásd: marihuána.
A fű elszívva édeskés szagot áraszt. A füvet a jobb éghetőség miatt dohánnyal keverik, ennek neve: „joint” [dzsoint].
Eredet [fű < ómagyar: fű, füv (fű) < ősmagyar: fövi (fű) < dravida: pul (fű)]
