Fizika szó jelentése
fizika (főnév)
1. Természettudomány, amely az anyagi világ erőinek és mennyiségeinek leírásával és sajátságaival, a tömegek, energiák, terek sajátságaival, azok áramlásainak, mozgásainak kölcsönhatásaival, a hatások leírásával, tulajdonságaival foglalkozik.
A fizika alapja a mérnöki tudományoknak. A pilóta képzett ember a légkör fizikájában.
2. Tantárgy, ami az anyagi tudományt tekinti alapjának, ezt mutatja be.
A gyerekek ötödik osztályban kezdenek fizikát tanulni. Az érettségiző diák fizikából vizsgázott.
3. Tanítási óra, amelyen az anyagi tudományt tanítják a felsőbb osztályokban és iskolákban.
A osztálynak hetente kétszer van fizikája. A fizikán ma a lencsékről tanulnak a gyerekek.
4. Tankönyv, amely az anyagi világ erőinek és mennyiségeinek leírásával, energiákkal és mozgásokkal kapcsolatos tantárgy ismereteit tárgyalja.
A tanuló a csengetés előtt előveszi a táskájából a fizikát. A fizika mellé kiteszi az órán használatos munkafüzetet is.
Eredet [fizika < görög: füszika (természettudomány) < füszisz (természet) < füo (terem)]
