Felemelkedés szó jelentése
felemelkedés (ige)
1. Álló helyzetbe kerülés; ülő, fekvő testhelyzetből fölkelés.
Ültéből felemelkedéssel tiszteleg a katona, amikor belép egy tiszt. A nénikének már nehéz a felemelkedés a padról, amikor a vendégek bekopognak hozzá.
2. A levegőbe röpülés; a magasba felszállás.
A léghajóból sok fényképet készítettünk az ég felé felemelkedés közben. A kéményből a füst felemelkedése jelzi, hogy már fűtenek.
3. Átvitt értelemben: Magasabb fokra jutás; működésének, eredményességének javulása, egyre sikeresebbé válása.
Amelyik ország sok árut visz külföldre, abban gazdasági felemelkedés várható. A kezdő színész gyors felemelkedése szinte biztos, ha betartja a rendező utasításait.
4. Átvitt értelemben: Tekintélyessé válás; polgári vagy katonai rangjának, polgári elismertségének egyre kiemelkedőbbé válása.
A tiszt számára csak fokonként lehetséges a felemelkedés a legmagasabb hivatalra. Az előkelő házasság a szegényebb család felemelkedését is jelentette a főnemesek közé.
5. Átvitt értelemben: Nemes érzésűvé válás, fenséges gondolatokkal, szeretetteli érzelmekkel eltelés.
Az imádkozó apáca örömmel érezte a felemelkedést a templom csendjében. Mások segítése a számodra is felemelkedés, mert örömmel telsz el tőle.
Eredet [felemelkedés < fel- (igekötő) + emelked(ik) + -és (főnévképző)]
