Élés szó jelentése
élés (főnév)
1. Az élet működése; cselekvő fennmaradás; a lét fenntartása.
A növények élése a víztől függ. A fák közt élés sok életfeltételt biztosít a madaraknak. A jól élés egyik feltétele a jó kereset.
2. Egy helyen lakás; adott körülmények közt tartós fennmaradás.
Vidéken élésnek is megvannak az előnyei. A békés egymás mellett élés a fejlődés kulcsa.
3. Rendszeres táplálkozás. Étel, ital, vagy élvezeti cikk gyakori használata, fogyasztása saját céljára.
A kenyérrel és édességekkel élés egyik hátránya az elhízás. A cigarettával élés tönkreteszi a testet.
4. Népies: Tartós élelem, eleség. Emberi tápláléknak szánt gabona.
Az éléskamrában összegyűjtöttük a sok élést. Nem kell aggódni, amíg van a magtárban elég élés.
Eredet [élés < él (ige) + -és (főnévképző)]
