Feláldoz szó jelentése
feláldoz (ige)
1. Kiengesztelésül felajánl egy istennek. Természetfölötti hatalomnak szánva egy vallási szertartás keretében megöl, megsemmisít.
A csata előtt a papok feláldoztak egy bikát az isteneknek. A szegény ember feláldozta a bárányát, hogy jó termés legyen.
2. Más jólétéért átenged, felad; önként lemond egy becses dologról, hogy ezzel másnak segítsen.
A hős tűzoltó feláldozta az életét, hogy megmentsen egy gyermeket. A bányász feláldozza a családja megélhetéséért az egészségét.
3. Veszni hagy; bajba kerülni vagy pusztulni enged.
A hűtlen férjem feláldozott bennünket az önző célja elérése kedvéért. A menekülő katonák feláldozták a felszerelésüket is, csak el tudjanak futni.
4. Vallási: Bántalmakat elvisel; sérelmet eltűr a lelki megtisztulása kedvéért.
A remete feláldozta Istennek a szenvedéseket. Az öreg asszony ötven miatyánkot feláldozott, hogy hazajöjjön végre a gyereke.
Eredet [feláldoz < fel- (igekötő) + áldoz]
