Bevallás szó jelentése
bevallás (főnév)
1. Adat, tény elmondása egy másik személynek. Kérdések vagy kényszerítés hatására annak beismerése, amivel vádolják vagy gyanúsítják.
A gyanúsítottat a bizonyítékok annak bevallására kényszerítették, hogy ő volt a tettes. Inkább hajlandó bármi bevallására, csak hagyják abba a kérdezgetést.
2. Őszintén megmondás. Annak elmondása, amit valójában gondol vagy érez.
A fiú felkészült annak bevallására a lánynak, hogy már régóta szereti. A felelésre felszólított gyerek annak bevallására kényszerült, hogy nem tanulta meg a leckét.
3. Szleng: Adat közlése hatósággal. Szóban vagy írásban tények közlése, amiről egy hatóság vagy hivatal a törvény szerint tudhat vagy értesülhet.
Ma minden adózó polgár köteles a jövedelmének bevallására az adóhatóság felé. A vámköteles árucikkek bevallása azok felelőssége, akik ilyet hoznak be az országba.
Eredet [bevallás < be- (igekötő) + vall + -ás (főnévképző)]
