Bántó szó jelentése
bántó (melléknév)
1. Az érzékszervekre kellemetlenül ható (inger, hatás, körülmény), amely szinte testi fájdalmat okoz.
A bántó fény ellen napszemüveget vehetünk fel. A szobában levő bántó szag miatt kinyitották az ablakot.
2. Tartósan nyugtalanító, kínzó (kóros állapot, testi fájdalom, betegség).
A bántó éhség miatt az ember mohón eszik. A bántó hasgörcsre bevett tabletta gyorsan hat.
3. Kellemetlen lelkiállapotot okozó (megnyilvánulás, körülmény), amely lelki fájdalommal, bánattal jár.
A bántó kudarc után újra talpra állt az ember. A bántó sértés után sokáig nem beszéltek egymással a korábbi barátok.
4. Testi fájdalmat okozó (személy, élőlény, testrész).
A kutya megjegyzi a bántó kezet. A gyereket bántó felnőtt visszaél az erejével.
Eredet [bántó < bánt + -ó (melléknévképző)]
