Fegyverzet szó jelentése
fegyverzet (főnév)
1. Harceszközök összessége; katonai, hadi felszereléshez tartozó, és harcban használt pusztító, védő eszközök, felszerelések egésze, amely egy sereg, seregrész, fegyvernem, hadi jármű, hadihajó rendelkezésére áll.
A nagy ostromágyúk a régi hadsereg nehéz fegyverzetéhez tartoztak. A repülőgép fegyverzetéhez bombák és rakéták tartoznak. A repülőgép-anyahajó fegyverzetének részei a fedélzetén található harci repülőgépek és helikopterek.
2. Egy katona harceszközei, harcban magán viselt vagy magával vitt pusztító és védő eszközök összessége.
A gyalogos fegyverzete egy pajzsból, kardból, és lándzsából állt. A mai katona fegyverzetének részei a sisakon kívül lőfegyverek, a vágó- és szúrófegyverek.
3. Átvitt értelemben: Módok, eszközök összessége, amely egy cél elérése, versengés, küzdelem megvívása érdekében eredményesen használható.
A futó fegyverzetéhez tartozik a futási és légzési technikája. A gyógyszergyár kutatói a hatóanyagokkal kapcsolatos kutatási eredmények teljes fegyverzetét bevetik az oltóanyag kifejlesztésekor.
4. Villamosság: Tekercses forgórész; egy áramfejlesztő gép, generátor vagy villanymotor mágneses mezőben forgó, tekercseléssel ellátott szerkezete, amelynek tekercseiben áram keletkezik.
A fegyverzetről szénkefék veszik le az áramot. A fegyverzet forgásának sebessége több ezer fordulat percenként.
Eredet [fegyverzet < fegyver + -zet (főnévképző)]
