Fecsegés szó jelentése
fecsegés (főnév)
1. Sok beszéd különösebb mondanivaló vagy határozott szándék nélkül; csacsogás, locsogás, karattyolás.
A lányokra jellemző a fecsegés a ruhákról. Fejezzétek be a fecsegést és menjetek vissza dolgozni!
2. Meggondolatlan kibeszélés; bizalmas értesülés, titok felelőtlen továbbadása illetéktelen személyeknek.
A gyerek nem vigyázott az iskolában a fecsegéssel arról, hogy otthon mit beszélt az apja. Az utcán sétáló rendőr felfigyelt az egyik férfi gyanús fecsegésére.
3. Népies: Folytonos csipogás; kisebb madár hosszas, folytonos csiripelése, csivitelése.
A kiscsibék körül állandóan hangos a fecsegés. A ház lakói az utca fáin lévő madarak fecsegésére ébredtek.
4. Népies: Folyadék fröcsögése, amikor folyadék többször vagy folyamatosan fröccsen.
A gyerekek a medencében állandó fecsegés között játszanak. A közelben állók arrébb mentek a víz fecsegése miatt.
Eredet [fecsegés < fecseg + -és (főnévképző)]
