Ékel szó jelentése
ékel (ige)
1. Vékony élű, kemény eszközzel megszorít. Feszítő eszközt ver egy helyre, hogy feszesebbé tegye.
A gazda ékeli a meglazult fejsze nyelét. Az ács a gerendákat egymás mellé ékeli.
2. Ékkel hasít; egy vékony élű, kemény eszköz segítségével szétfeszít.
A favágó a tuskót ékeli. A férfi két baltával ékel egy nagy fadarabot fahasítás közben.
3. Átvitt értelemben: Erőszakosan behatol közéjük úgy, hogy a felek közti közvetlen érintkezést lehetetlenné teszi.
Az ellenség a csapatok közé ékelte magát. A féltékenység a házasfelek közé ékelte magát.
4. Műszaki: Gerendákat, farészeket összeerősít vagy magasít egy ács vagy asztalos úgy, hogy az egyik farész vagy gerenda ékszerű kiképzését beilleszti a másik fa- vagy gerendarész megfelelő helyébe.
Az ács a gerendát a tartóoszlopba ékeli. Az asztalos a keret sarkait egymásba ékeli.
Eredet [ékel < ék (főnév I.) + -el (igeképző)]
