Műveltség szó jelentése
műveltség (főnév)
1. Szellemi képzettség, lelki finomság. Széles látókörű hozzáállás és működési alap, amivel egy személy élete minden területén magánál és a környezetében élőknél képes a józan észt, és a hosszú távú jó és igaz megoldásokat használni céljai elérésére, környezete irányítására. Ez ahhoz vezet, hogy az egész közösségében jobb lesz az egyéni és közös jólét és sikeresség.
A műveltség elérése nagyon fontos lehet mindenki számára. Ez a műveltség az igazán értékes.
2. Rengeteg adattal rendelkezés, amit nem feltétlenül használ a személy maga és társai javára.
Ez a fajta műveltség sok magolással elérhető. Aki nem tud hozzáértően kezelni valamit, az még kérkedhet a műveltségével.
3. Iskolázottsággal megszerzett tudás, amire egy személy oktatása, olvasmányai, valamint különféle tanulása során szert tesz.
Az író kitűnik nagy műveltségével a többi ember közül. Az igazgatóról kiderült, hogy van némi zenei műveltsége is.
4. Szellemi értékek összessége, amit egy közösség, társadalom története során kialakít, felhalmoz; a közösség életfelfogása, szokásai, a hétköznapi munkájában alkalmazott módszerek, műszaki és tudományos ismeretek együttesen.
A műszaki műveltség fejlődése töretlenül halad tovább. Az ifjúság műveltsége különbözik az idősebb korosztály műveltségétől.
5. Megnyilvánult tudás egy helyen és korban; egy közösség, társadalom élete során használt műszaki és tudományos ismeretekkel, módszerekkel elért eredmény.
Az ország műveltsége látszik az életkörülményein és sikerein. A műveltségük gyümölcsei azok, amiket az emberek élvezhetnek életükben. Korunk egyik jellemzője az erkölcsi műveltség hanyatlása.
Eredet [műveltség < művelt + -ség (főnévképző)]
