Buddha szó jelentése
buddha (főnév)
1. A történelmi Buddha. Gautama Sziddhartha (i. e. 563 – i. e. 483) a világ egyik legnagyobb vallásának, a buddhizmusnak meghatározó alakja, első tanítója.
Buddha az Északkelet-Indiában és Nepál határa közelében lévő Kapilavasztu városában uralkodó király fia volt. Buddha jött rá, hogy az arany középút az élet legsikeresebb módja. Gauthama Sziddhartha egy fügefa alatt lett Buddha.
2. Vallási: Megvilágosodott ember. Olyan személy, aki elérte az etikai-erkölcsi tökéletességet, a tudás, hosszú távú előrelátás bölcsességét.
Az ázsiai kultúrák életében több buddha is volt. A buddhák példát adtak tanítványaiknak. A buddhizmus háromféle buddhát ismer: az első maga Buddha (Gautama Sziddhartha), a második az a buddha, aki önmagától világosodott meg, a harmadik buddha pedig a Tanítás (Dharma) követése által lett azzá.
3. Vallási: Istenszobor. A buddhizmusban azok szobrai, akik elérték a buddha állapotot, és akiket most istenként imádnak.
Minden buddhista templomban van egy buddha. Buddha előtt áldozatot mutatnak be a papok.
Eredet [buddha < Buddha (Gautama Sziddhartha vallásalapító) < szanszkrit: buddhah (megvilágosodott, felébredt) < bodhati (ért, érzékel) < budh (éber)]
