Előkelő szó jelentése

előkelő (melléknév)

Nagyon gazdag; a társadalom jómódú, bőségben élő tagjai közé tartozó (személy).

Előkelő családok érkeztek a bálba. Egy előkelő hölgy szállt ki a kocsiból.

Eredet [előkelő < elő- (igekötő) + kel (ige I.) + -ő (melléknévképző)] azaz „mások előtt járó”, vezető.

1. Gazdag emberekre jellemző; a jómódú személyekkel kapcsolatos (dolog).

A színésznő előkelő tartással szállt ki az előkelő kocsiból. A hölgyek ügyelnek az előkelő hanghordozásra.

2. Nagyon drága; a gazdag személyek által kedvelt, gyakran látogatott.

Előkelő szálloda épül a belvárosban. Egy előkelő étteremben tartották az esküvőt.

3. Nagyon igényes; finom ízlésű, választékos.

A nézők előkelő ruhákban érkeznek az operába. Az előkelő ízlés jele a drága ékszer.

4. Átvitt értelemben: A többiek közül kiemelkedő; a legjobbak közé tartozó; elsőrangú.

A magyar csapat is előkelő helyezést ért el. Az előkelő eredményeket szeretnénk jövőre is folytatni.

5. Régies: A többinél fontosabb; minden másnál sürgősebb.

A vendégek érkezése előtt a terem előkészítése az előkelő teendő. Az előkelő feladatok közé tartozik a hirdetés és termelés.

Nagyon gazdag ember; a társadalom jómódú, bőségben élő tagjai közé tartozó személy.

Az előkelők szép ruhákban érkeztek a bálba. Egy előkelő szállt ki a kocsiból.