Ének szó jelentése
ének (főnév)
1. Dallamos emberi hang. Hangszálakkal megszólaltatott, többnyire értelmezhető szöveggel rendelkező zene. A beszédhang művészi formálása segítségével előadott szép zene, dallam.
A lány éneke messze elhallatszott a réten. A kísérőzene olyan hangos volt, hogy alig hallottuk az éneket.
2. Dallamos hang. Madarak, állatok által kibocsátott dallamos, változatos hang vagy fütty.
A rigók éneke ébresztett reggel. Az erdei madarak éneke jelezte a tavasz közeledtét.
3. Dalolni való vers, szöveg, amelyet el lehet énekelni, dal.
Éneket ír a költő. Az első két éneket szó szerint megtanultam.
4. Dicsőítő költemény.
A király tetteiről éneket írt az udvari költő. Énekben emlékeztek meg a hősökről.
5. Irodalom: Verses mű része; nagyobb terjedelmű elbeszélő költemény többé-kevésbé lezárt egységet alkotó fejezete.
Arany János a Toldi sorozatát énekekre osztotta. Az egyik énekben Toldi Miklós a nádi farkasokkal küzd.
Eredet [ének < ómagyar: ének < ősmagyar: jénekh (ének) < héber: ánákh (dicsőítő vers, ének a bibliában)]
