Bank szó jelentése
bank (főnév)
1. Pénzintézet, amely különféle pénzügyi szolgáltatásokat nyújt: pénzt begyűjt és kifizet, számlát vezet, átutalásokat hajt végre, gyűjti a gazdaságban felhasználatlan pénzeket és pénzt bocsát a gazdaság szereplőinek (hitelek).
A bank képes a „semmiből” pénz csinálni azzal, hogy hitelt nyújt. A lakásvásárló a bankhoz fordul hitelért, de a bank pár év múlva még a lakását is elvette. A bankok a visszaélésikkel elvesztették a hitelkérők bizalmát.
2. A pénzintézet épülete, helyisége(i), gyakran az ott dolgozókkal együtt.
A város főterén három bank is van. A pénztáros a bankba jár dolgozni.
3. Játék: A játék alapjául befizetett pénz néhány kártyával játszott szerencsejátékban, illetve rulettban.
A szerencsés nyertes vitte az egész bankot. Ha senki nem nyer, akkor a banké a tét.
4. Számítástechnika: Adattároló. Elkülönített hely, ahol a beérkezett információk fajtájuk szerint szétválogatva, meghatározott elérési rendszer szerint hozzáférhetőek későbbi újra csoportosítás, kívánt szerkezetű megjelenítés vagy továbbítás céljából.
A modern számítógépeknek nagy kapacitású bankjaik vannak. A bankban eltárolt címadatokat a nyomtatóra irányítószám szerint csoportosítva nyomtatják ki.
Eredet [bank < középmagyar: bank < olasz: banca (pult, pénzváltó asztal)]
