Tükör szó jelentése

tükör (főnév)

Ragozva: tükröt.

1. fényes, sima felület, amely a ráeső képet visszaveri.

Meglepődött, amikor a tükörbe nézett. A víz tükre visszaverte a fák lombját.

2. Kemény anyagból simított, fényes lap, mely a rávetődő sugarakat visszaveri, s melyben emiatt a tárgyak látszanak; fémfoncsorral bevont üveglap, melyben az előtte álló tárgy képét látni lehet.

3. Újabb rendszerű szögmérő tükörrel ellátva.

Tükörrel mér.

4. Fényes folt némely állaton.

Tükör a páva farkán.

5. Olyan dolog, tárgy, melyben egy másikat híven és pontosan meg lehet ismerni.

6. Nyomda: a megjelenendő cikkek sorrendjegyzéke; a hirdetések közlésének, helyének előírása.

7. Nyomda: Az a többnyire téglalap alakú felület, ahová a szöveget betördelik.

Eredet [tükör < ómagyar: tükör < ősmagyar: tiker (tükör) < dravida: tigarl (tükör < tükröz, csillog) < sumér: tuh-ker, tuh-gur (tükör) < tuh (mása) + ker, gur (megfordít)]