Tábortűz szó jelentése
tábortűz (főnév)
1. kisebb vagy nagyobb szabadtéri tűz, amelyet hússütés céljából gyújtanak, vagy azért, hogy körbeüljék és ott beszélgessenek, énekeljenek.
A tábortűz mellett bevallotta, hogy szeret.
Eredet [tábortűz < tábor + tűz (főnév)]