Peron szó jelentése
peron (főnév)
1. Felszállóhely egy vasúti állomáson, autóbusz- és villamosmegállóban; a várakozó utasok számára kijelölt terület, amely a síneknél vagy úttestnél kissé magasabban van, és általában fedett.
Lehet olyan rendszabály egy vasútállomáson, hogy a peronra csak az léphet be, akinek van érvényes menetjegye. A peronon az érkező járművön utazó ismerősre is várakozhatnak emberek.
2. Fel- vagy leszálló hely egy vasúti- vagy villamoskocsi két végén, autóbusz ajtajánál; itt rendszerint nincs ülőhely.
A zsúfolt vonaton a peron is tele van álló utasokkal. A zsúfolt járaton már csak a peronon van hely.
3. Kocsifolyosó egy fülkés vasúti kocsin.
A fülkéből az egyik utas kimegy a peronra levegőzni. A szűk peronon alig fér el két ember egymás mellett.
Eredet [peron < német: Perron (peron, lépcső) < francia: perron (külső lépcső) < pierre (kő)]
