Puska szó jelentése
puska (főnév I.)
1. Lőfegyver. Hadi, vadászati, védelmi vagy sportcélra használt, hosszú csőből, agyból és elsütő szerkezetből álló kézi tűzfegyver, amelyet rendszerint a jobb vállhoz támasztva sütnek el; kezeléséhez mind a két kézre szükség van.
A vadász fogta kétcsövű puskáját, és a meglőtt vad nyomába eredt. – Vigyázz, mert a puska meg van töltve!
2. Tájszó: Vassal bélelt nyílás, amely befelé szűkül egy kocsikerék agyán.
Minden szíjat, madzagot felkötöztek már a tengely végére, de azt a kerék puskája két perc alatt mind pozdorjává rágta. (Jókai Mór)
A kocsis bezsírozza a puskát, miután leszedte a kocsi kerekét.
Eredet [puska < német: Büchse (puska < ágyú < persely, cső) < latin: buxis (szelence, hengeres edény) < görög: pükszosz (faedény, „pikszis” < bukszus; kemény fafajta)]
