Ügyetlen szó jelentése

ügyetlen (melléknév)

1. akiben/amiben nincs szépség, kecsesség, hozzáértés vagy gyakorlottság (pl. formában vagy mozgásban); esetlen. Valamit félszegül tevő, valaminek a gyakorlatában járatlan.

Ügyetlen táncosnak bizonyult. Ügyetlen vagy, mert kiöntötted a vizet.

2. ami kellemetlenséget vagy kényelmetlenséget okoz; kellemetlen, alkalmatlan, kényelmetlen, kínos, célszerűtlen.

Olyan ügyetlen kialakítású ez a szék.

3. Élhetetlen, magán segíteni nem tudó.

Az ügyetlen ember nehezen tud megélni.

4. Élhetetlenségre, járatlanságra mutató.

Ügyetlen tett.

Eredet [ügyetlen < ügy + -etlen (melléknévképző)]