Szerencse szó jelentése
szerencse (főnév)
1. az a feltételezett hatalom, ami jót vagy rosszat hoz az embereknek.
Szerintem a szerencse nem véletlen.
2. azok a jó (vagy rossz) dolgok, amelyek úgy tűnnek, hogy véletlenül történnek meg velünk.
Nem szerencsém volt, hanem tudok irányítani.
3. Társalgási nyelven: örülök, hogy szerencsém van látni Önt.
Eredet [szerencse < ómagyar: szerencse < ősmagyar: szerencsa, zerencs (szerencse) < dravida: siresu (szerencse < fordulat, „fordulás”) < suri (fordul, „sürög”)]
Megjegyzés: az eredeti elképzelés szerint a „szerencse” attól függ, hogy az égiek merre fordítják tekintetüket.
Kifejezés
A tenyerén hordozza a szerencse - (arra mondják, aki mindenben szerencsés).
A markában volt a szerencse - (elszalasztotta a szerencsét).
Űzőbe vette a szerencse.
Kifejezés
Szerencsét próbál - (kétes kimenetelű dologra vállalkozik).
Bal kezén hordozza a szerencse.
Közmondás
A szerencsét üstökön kell fogni.
Jól ragadd meg a szerencsét!
Mindenki a maga szerencséjének kovácsa.
Puszta szerencsére támaszkodni vakmerőség.
Legyen szerencsém máskor is - (látogasson meg máskor is).
Szerencsémnek tartom - (köszönésképpen, örülök, hogy találkoztunk).