Személyiség szó jelentése
személyiség (főnév)
1. Egyéni jelleg; egyéni tulajdonságok, amelyek megkülönböztetnek minket a többi embertől. Lelki, jellembeli tulajdonságok és szellemi értékek összessége, amelyeket egy ember a környezete felé mutat. Ez magában foglalja saját gondolkodását magáról és másokról, illetve azt, ami megkülönbözteti őt minden más személytől. Benne van az illető reagálása a körülötte lévő dolgokra, az érzelmi szintje, hozzáállása másokhoz, a felelősségvállalási képessége, vagy éppen felelőtlensége. A személyiség az illető neveltetésétől, tapasztalataitól, képzettségétől, és attól is függ, ahogyan vele mások bántak.
Különböző személyiségünk van. A személyiség javítása az életről szóló megfelelő oktatással elérhető. A személyiséget annak kiteljesedése felé, és nem korlátozásokkal, büntetésekkel kell nevelni.
2. Széles körben ismert ember, akit jól ismernek főleg a rádióból, televízióból.
A műsorvezető egy televíziós személyiség. A színészek álma, hogy népszerű személyiségek legyenek.
Eredet [személyiség < személy + -i (melléknévképző) + -ség (főnévképző)]
