Reformáció szó jelentése
reformáció (főnév)
1. Vallási, történelmi: Vallási, politikai mozgalom a 16. században, amely a katolikus egyház megújításának szándékával indult, és az erősödő polgárság szellemi-politikai mozgalmává vált a központosított katolikus uralom ellen.
A reformáció Luther Márton 1517-es fellépésével kezdődött. A reformáció mozgalmának tagjait a pápasággal szembeni tiltakozás („protestálás”) miatt protestánsoknak nevezték. A reformációval létrejött egyházak mindenhol erősítették a polgárság politikai törekvéseit a nemesi kiváltságokkal szemben.
2. Régies, elavult: Jobbító szándékú változtatás; a haladást, jobbítást elősegítő módosítás, átalakítás; reform.
Az oktatási reformáció alapja az új tanterv bevezetése. Az étkezési reformáció több zöldség fogyasztását írja elő.
Eredet [reformáció < reform + -áció (főnévképző)]