Éber szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2015. október 5., 13:54-kor történt szerkesztése után volt.
éber (melléknév)
1. Nem alvó; a szokásos alvásidőben (éjjel) fenn levő, vagy alvás közben könnyen felriadó (személy, állat, állapot).
Az esti kávézás éber éjszakát okozhat. Az éber biztonsági őr elkapta a betörőket.
2. Dolgokat gyorsan észlelő, készenlétben levő; kihagyás nélkül figyelő.
A házat éber házőrzők vigyázzák. Az éber éjjeliőrt nem csak az jellemzi, hogy nem alszik, hanem az is, hogy rendszeresen bejárja és ellenőrzi a rá bízott területet.
3. Élénk mozgású, gyorsan változó.
A főtéren piac idején nagyon éber az élet. A ház körül egy éber menyecske szorgoskodott.
Eredet [éber < ómagyar: éber < ősmagyar: émber (éber; tudatánál, magánál lévő) < émik (eszmél, észhez tér) < én]
Lásd még: ember
Lezárva 7K: 2015. október 5., 14:54
