Düh szó jelentése
düh (főnév)
1. Nagyon erős harag, amely hirtelen lép fel, amikor az értelem irányító tevékenysége csaknem megszűnik.
Csak úgy forrt a düh a koccanás után az autóvezetőben. A részeg dühében mindent összetört maga körül.
2. Állatban fellépő indulat, ami elkeseredett támadásban, illetve a zsákmány hirtelen erővel megragadásában nyilvánul meg.
A megsebzett vaddisznó dühében támadott. A befogott állat nagy dühvel rontott a ketrec rácsának.
3. Átvitt értelemben, elavult: Szenvedélyes vágy, ami hirtelen, ösztönös erővel nyilatkozik meg, és szokatlan cselekvés végrehajtására ösztönöz.
A csapatokat harci düh szállta meg a dobok pergésére, kürtök rivallására. A férfit szerelmi düh járta át, amikor meglátta a kacér nőt.
Eredet [düh < ómagyar: düh < ősmagyar: dühöl, dühöng (üt, ver) < düh < sumér: dih (düh, harag) < dravida: tugei (széttör, pusztít) < tá (gyűlölet, vadság)]
