Döf szó jelentése
döf (ige)
1. Gyorsan szúr; hegyes tárgyat, szarvat, szúró fegyvert gyors, erőteljes mozdulattal belenyom testbe, tárgyba, dologba.
A bikaviadalon rövid dárdákat döfnek a bikába. A katona a szuronyt az ellenségbe döfi. A vadászó ősember dárdát döfött a vadba.
2. Erősen megbök egy ember az ujjával, könyökével, öklével. Állat az orrával, fejével hirtelen mozdulattal erősen megtaszít.
A fiú az iskolában hátba döfte az előtte ülőt. A borjú a fejével döfi a tehén oldalát.
3. Szarvával bök; agancsos vagy szarvval rendelkező állat az agancsával, szarvával szúr, öklel.
A bika dühösen a kendő felé döf. A kecske az előtte álló férfi felé döf.
4. Átvitt értelemben: Lelki fájdalmat okoz, kellemetlen érzést kelt benne; megsérti.
A féltékeny lány minden szavával a barátjába döfött. A kritikus éles szavai bántón döfték a főszereplőt alakító színészt.
Eredet [döf < ómagyar: döf < ősmagyar: döf, düf, duf (döf, szúr) < dravida: tibbi, tuppu (átszúr) < tivi (szúr)]
