Dobos szó jelentése
dobos (főnév)
1. Hangszert ütő személy, akinek szerepe, feladata, hivatása egy ütőhangszer kezelése, megszólaltatása.
Az úttörők dobosa hangosan veri a dobját, amíg a zászlóra szalagot kötnek. A katonák élén egy dobos haladt, és az ő ritmusát követve dobogtak a bakancsok.
2. Ütőhangszeres zenész; hivatásos művész egy zenekarban, aki a dobokat és egyéb ütőhangszereket megszólaltatja.
A zenemű ütemét a dobos határozza meg. Az alagsorban egy dobos szokott gyakorolni.
3. Régies: Falusi hivatalsegéd; hivatalos közleményeket a népnek dobszóval és hangos kiáltással bejelentő személy; kisbíró.
A főtérre ment a dobos és hangosan dobolni kezdett. A dobos mindig a „Közhírré tétetik” szavakkal kezdte a bejelentést.
4. Szleng: Csokoládés piskótatorta kemény karamellréteg díszítéssel a tetején; dobostorta.
A vendég kért még egy dobost is a sütemények mellé. A sokféle krémes torta között dobos is volt.
Nyelvtani adatok
Kifejezés
A város dobosa – (a) Régies: hatósági segéd, aki dobverés mellett hírül adta a tudnivalókat; b) Régies, átvitt értelemben: pletykázó személy).
dobos (melléknév)
1. Ütőhangszerrel kiegészített, ezzel kapcsolatos.
A dobos együttesek több hangszert szállítanak, mint amelyek csak billentyűs hangszereket használnak. A zenemű dobos részeit még egyszer elpróbáljuk.
2. Műszaki: Hengerrel felszerelt; forgó hengerrel működő.
A dobos mosógép jobban kíméli a ruhákat, mint a forgótárcsás. A pisztolyra egy dobos tárat szereltek.
3. Régies: Gyermeket váró, másállapotban levő, terhes (nő).
A dobos lánynak gyorsan férjhez kellett mennie. A dobos asszonyok nem végezhetnek nehéz munkát.
Eredet [dobos < dob + -os (melléknévképző)]
