Dob szó jelentése
dob (főnév)
Ütőhangszer, amely henger vagy üst alakú. Mély, puffanó hangot ad. Az egyik, vagy mindkét végén kifeszített bőrrel vonják be, amelynek feszítésével hangolhatják. Kézzel, vagy bunkós végű fapálcával szólaltatják meg.
A dob fontos hangszere a zenekaroknak. A dob ütemére meneteltek a katonák.
Eredet [dob < ómagyar: dob < dob (hangutánzó)]