Ború szó jelentése
ború (főnév)
1. Felhős időjárás, amikor sok az eső, sötét felhő. Ezt általában barátságtalannak, lehangolónak tartjuk a napos idővel szemben.
A pár napos ború után újra kisütött a nap. Az ég alján növekszik a ború: felhők gyülekeznek.
2. Átvitt értelemben: Szomorú lelkiállapot, amikor a személy levertnek érzi magát; nyomasztó szomorúság, komor hangulat.
A fiú lelkére ború nehezedett, amikor meghallotta, hogy a lány nem akar találkozni vele. A gyász miatt az egész házat ellepte a ború.
3. Átvitt értelemben: Nehézségek összessége. A hazát, a népet fenyegető politikai és gazdasági bajok.
A ború évei után jó lenne már, ha a derű korszaka köszöntene be hazánkra. Sokat kell tennünk azért, hogy a múlt borút okozó döntéseit kijavítsuk.
4. Régies: Sötét felhő, ami eltakarja a napot. Az eget homályossá tevő sötét felhő vagy sűrű köd.
Leszállt a novemberi ború. Télen nehezen oszlik a ború.
Eredet [ború < ómagyar: boru < ősmagyar: buru (borulás, merülés) < dravida: pura (befed)]
