Borotva szó jelentése
borotva, beretva (főnév)
1. Finom acélkés; borbélykés. Egyenletes szélességű, tompán végződő, nagyon élesre fent, nyelébe behajtható pengéjű, finom acélkés, amellyel szőrzetet távolítanak el a bőrfelületéről, azaz borotválni, illetve borotválkozni szoktak.
A férfi fogta a borotvát és ügyes kézmozdulatokkal simára borotválta az arcát. A fodrász a hajvágás után borotvával távolítja el a nyakra ránőtt pihéket.
2. Szőrzetet eltávolító eszköz; vékony éles acéllemezkét – borotvapengét – tartalmazó, vagy azt magában rögzítő fejből és rövid tartónyélből álló kézi eszköz.
A férfi a borotvában kicseréli a pengét, mert már életlen: húz a használat során. A gyerekek az édesapának új borotvát vesznek karácsonyra.
Eredet [borotva < ómagyar: beretva < szláv: britva (borotva, zsebkés) < bri (vág)]
