Dió szó jelentése
dió (főnév)
1. Csonthéjas termés; hosszú életű fa kellemes ízű, gerezdes, olajos magot tartalmazó, gömbölyded, csonthéjas termése, amelyet éretlen állapotban húsos, zöld burok fed.
A diót ősszel verik a fáról. Ételként főleg a közönséges diót fogyasztjuk, a fekete dió egy másik faj, ami Észak-Amerika keleti részén őshonos.
2. Ehető magrész, csonthéjától megfosztva.
A kalácstésztába az asszony dióval készült tölteléket tett. A dióból készült töltelék palacsintában is finom.
3. Csonthéjas termést hozó fa; terebélyes koronájú, hosszú életű, barkás porzós virágú, páratlanul szárnyalt széles, fényes illatos levelű növény.
A ház udvarán állt egy öreg dió. A dió kemény fája nagyon értékes bútorfa.
4. Faanyag; a fenti fa törzsének anyaga.
A nagy szekrény dióból van. Az asztalosműhelybe deszkára vágott diót hoztak.
5. Comb java; disznó, borjú és marha combjának hátsó, felső zsírmentes, vastag színhús része.
Az asszony külön tette a diót, amit külön sütött meg. A hentesnél a diót drágábban adták a sima combnál.
Eredet [dió < ómagyar: dió < ősmagyar: divó, dyió, dyivó, gyivó (dió) < dravida: siva (dió) < suvei (rág, eszik)]
