Dicstelen szó jelentése
dicstelen (melléknév)
1. Tiszteletet nem érdemlő; becstelen. Szégyenletes tettével, magatartásával megvetést kivívó (személy, csoport).
A dicstelen hadvezér más országba bujdosott. A tömeg kifütyülte a dicstelen csapatot.
2. Rossz hírű; olyan sikertelen, elfogadhatatlan, sőt káros, hogy széleskörű elutasítást, érdemel.
A dicstelen igazgató helyett új vezetőt neveztek ki a cég élére. A dicstelen zsarnok szobrát ledöntötte a nép.
3. Szokatlanul ártalmas; széleskörű pusztítást okozó; bajt szenvedést kiváltó.
Senki sem nyer a dicstelen háborúban! Teljesen használhatatlanná tette a parkot a dicstelen rombolás.
4. Emberileg nagyon hitvány, szégyenteljes. Megvetést érdemlő módon ártalmas.
Micsoda dicstelen ember, aki a társát bajban hagyja! Mondhatom, dicstelen dolog volt a rokonaidat meglopni!
Eredet [dicstelen < dics + -telen (melléknévképző)]
