Dicsőséges szó jelentése
dicsőséges (melléknév)
1. Rendkívüli tiszteletet érdemlő; nagy tettével, nemes vagy hősies magatartásával széleskörű megbecsülést, magasztalást, elismerést kivívó (személy, csoport).
A dicsőséges hadvezér győztesen tért vissza a háborúból. Nagy tömeg ünnepelte a dicsőséges sereget.
2. Nagy hírű; olyan jó vagy kiváló, hogy magasztalást és hosszan tartó hírnevet érdemel. Kiemelkedő emberi, erkölcsi értékeivel, tisztességével általános csodálatot keltő.
A mi dicsőséges emlékezetű tanítónk alapította ezt az iskolát. A költő dicsőséges neve évszázadokon át fennmaradt.
3. Szokatlanul nagyszerű; széleskörű elismerést okozó; csodálatot vagy lelki örömöt kiváltó módon jelentős, szép, fenséges.
Micsoda gyönyörű őszi színeket varázsolt ide a dicsőséges természet! Végre békét hozott a dicsőséges győzelem.
4. Átvitt értelemben: Emberileg nagyon hitvány, szégyenteljes. Megvetést érdemlő módon ártalmas.
Micsoda dicsőséges ember, aki a társát bajban hagyja! Mondhatom, dicsőséges dolog volt a rokonaidat meglopni!
Eredet [dicsőséges < dicsőség + -es (melléknévképző)]
