Csúf szó jelentése
csúf (melléknév)
1. Nagyon csúnya, visszataszító kinézetű (külső, forma, alak).
Sokan a békát csúf állatnak tartják. A csúf gyereknek nem voltak barátai. A lány karcsú alakja nem ellensúlyozta csúf arcát.
2. Kellemetlen benyomást keltő (dolog, látvány), amely megmunkálatlansága, formátlansága, sivársága miatt ilyen.
A város szélén egy csúf bevásárló központot építettek. Az asszony egy csúf szobrocskát vett az ócskásnál. A külszíni fejtés csúf bányát csinált a szép hegyoldalból.
3. Rendkívül kellemetlen (hang, hangzás), hallási érzéklet alapján visszatetsző benyomást keltő.
A kalitkába zárt madárnak elég csúf hangja volt, szerencsére ritkán szólalt meg. Néhány modern darab kifejezetten csúf hangzású.
4. Átvitt értelemben: Erkölcsi elutasítást keltő (látvány, tett), amely az illem, a becsületérzés, a szokás szempontjából visszataszítóan hat.
A csúf tetoválás sok embert tesz csúnyává. A nyíltan nemi tárgyú csúf ábrázolást megpróbálják művészetként beállítani. A csúf beszéd a műveletlen emberekre jellemző.
5. Nagyon kellemetlen (időjárás).
A sok eső csúf időt jelent. A csúf esőzések utáni napsütés örömet okoz.
6. Bosszankodást keltő (tett, személy), amely kellemetlenséget okoz.
A csúf gyerek mindig elcsent valamit. A csúf csaló megint átverte legújabb áldozatát.
Eredet [csúf < ómagyar: csúf (csúnya) < ősmagyar: csifa (szennyfolt) < dravida: tuppu (hiba, folt, piszok)]
