Cseng szó jelentése
cseng (ige)
1. Hirtelen induló éles, majd hosszabban elcsendesülő hangon szól. Megütött keményebb fémtárgy vagy üvegtárgy magas, tiszta, kellemes, rendszerint hosszabb ideig hangzó, fokozatosan elhalkuló hangot ad.
Az étterem asztalainál a vendégek koccintásai miatt csengtek a poharak. A kapu melletti kis jelzőharang hosszan csengett.
2. Tisztán magasan, dallamosan szól emberi hang (vagy ritkán egy megütött tárgy hangja).
A templomban a mise alatt szépen csengett a kórus éneke. A zenekarban a harangjáték hangosan csengett.
3. Érzelem fejeződik ki emberi hangban, beszédben.
A férfi hangjában ott csengett a vidámság. A csapat éljenzésében lelkesedés csengett.
4. Feltűnő hangjelzést ad telefon, villanycsengő, jelzőkészülék.
A telefon egy ismerős sláger hangjaival csengett. A tanórára csengett a folyosói csengő, a gyerekek rohantak be az osztályokba.
Eredet [cseng, csöng (hangutánzó)]
