Csokor szó jelentése
csokor (főnév)
1. Leszedett virágokból kötött csomó. Szárukkal együtt leszakított vagy lemetszett virágok összegyűjtve, egybefogva.
A kirándulók a tavaszi réten csokrot szedtek. A menyasszonyi csokorban rózsák is voltak.
2. Átvitt értelemben: Válogatott alkotások. Rövidebb irodalmi vagy zenei alkotások kisebb gyűjteménye.
A lakodalmakon rendszeresen fellépő énekes egy csokorra való nótát adott elő. Az ifjú költő verseiből az előadóművész bemutatott egy csokrot.
3. Hasonló fajtájú dolgok csoportja, amelyek össze vannak rakva, összetartoznak; csomó, köteg, nyaláb.
A művészi esten egy csokor hangzott el népies dalokból. A dicséretből egész csokor jutott az első mérkőzését játszó újoncnak. A lányok csokorba gyűlve várták a menyasszonyt a bejárat előtt.
4. Könnyen kioldható csomó, amit két hurokra kötnek zsinóron, szalagon, nyakkendőn.
A cipőfűző nagy sietségben megkötött csokra pár lépés után kibomlott. Az ajándékdobozt egy csokorra kötött szalag díszítette.
5. Összegyűjtött virágokat utánzó díszítés ruhán, cipőn vagy más öltözékkiegészítőn.
A menyasszonyi ruha aljára kis csokrokat varrtak. A kirakatban látott divatos kalapon is volt egy csokor.
Eredet [csokor < ómagyar: csukor (csokor, bokor) < ősmagyar: csukorék (csokor, köteg) < dravida: togudi (csokor, köteg) < tokka (összefog)]
