Csiszol szó jelentése
csiszol (ige)
1. Felületet simít; anyag érdes vagy egyenetlen, illetve szennyezett, lepusztult, rozsdás felületét egyenletesre, simára, fényesre dörzsöli homokszerű, érdes anyaggal.
A fegyverkovács utolsó munkafázisként a kardokat csiszolta. A burkoló köszörűvel csiszolta a márvány padlózatot. A gazda a régi rozsdás sarlót csiszolja fényesre.
2. Simává tesz; más célú hatás azt okozza, hogy egy felület sima, vagy más alakú legyen.
A gumiabroncsok futófelületeit simára csiszolja a sok fékezés. A víz árkokat csiszolt a part kőfalába.
3. Nagyobb felületen súrol; hozzáérve horzsol.
A gépkocsi oldala menet közben csiszolta a kőfalat. A gépkocsi leszakadt kipufogódobja gyakran csiszolta az úttestet.
4. Átvitt értelemben: Tovább finomít; alkotó művész, nagy gondolkodó, szakember értelmet, kifejező eszközt, szakmai fogást, alkalmazási módot finomabbá, hatékonyabbá tesz, amíg tökéletesen el nem sajátítja.
A zongoraművész folyamatosan csiszolja játékát. A sok gyakorlás nem csak az akaraterőt, kitartást, hanem a szakmai felkészültséget is csiszolja.
Eredet [csiszol < ómagyar: csiszol < csisz (hangutánzó) < -ol (igeképző)]
