Bátor szó jelentése
bátor (melléknév)
1. Veszélyek ellenére kitartó (ember), aki az élet kihívásaival szembenéz, és az útjába kerülő akadályok ellenére kitartva eléri a kitűzött célját; aki a határozott véleménye mellett a felmerülő nehézségek ellenére is kiáll; aki a saját erejében bízik, megpróbáltatásokat felvállalja, a nehézségektől nem riad vissza.
A bátor férfi szembenéz a nehézségekkel. A bátor ember kiáll a véleménye mellett. A bátor tűzoltó mindent megtesz a tűz megfékezéséért.
2. Kitartó személyre jellemző, tőle származó, rá valló (lelkiállapot, megnyilatkozás).
A bokszoló bátor arckifejezéssel nézett szembe ellenfeleivel. Az osztályvezető bátor kiállása megmentette a létszámleépítéstől az osztálya dolgozóit.
3. Kitartásról tanúskodó (cselekedet, megnyilvánulás).
A sereg bátor támadása meghátrálásra késztette az országba betörő ellenséget. Az igazságot elleplezők félnek a bátor gondolatoktól.
4. Elavult: Veszély nélküli, biztonságos; bátorságos (hely, mozgás, út).
A vár bátor helyként magasodott a környező falvak fölött. A tudós a tapasztalatában és tudásában bízva haladt a kitűzött céljához vezető bátor úton.
Eredet [bátor ómagyar: bátor < ősmagyar: bátor, batur (bátor) < sumér: batur (bátor) < bat, bad (nagy) + ur, gur (hős, férfi)]
