Dal szó jelentése
dal (főnév)
1. Énekelhető szöveg a hozzá írt zenével, megszólaltatott dallammal együtt.
Jóska szépen énekelte a dalt. A kórus ma dalokat adott elő.
2. Rövid, érzelmes vers kötött formában. Személyes benyomások, érzelmek egységes hangulatú költeménye. Általában megzenésítésre szánják. Többnyire azonos típusú versszakokból áll, gyakran ismétlődő sorokkal.
Ma írtam egy dalt. Egy jellegzetes dal Petőfi Sándortól a „Nemzeti dal”.
3. Dallam, amelyre az énekelhető szöveget éneklik.
A férfi elfütyülte kedvenc dalát. A zenekar belekezdett a dalba.
4. Éneklés tevékenysége, hangja, amikor egy dallamot énekelnek.
A tábortűz mellett minden este előkerül a dal. A madarak a fák ágai között dallal töltik az időt.
Eredet [dal < ómagyar: dal < ősmagyar: dola (dal) < dravida: ól, tál (dal)]
