Dacol szó jelentése
dacol (ige)
1. Makacsul ellenszegül, nyakasan és rendszerint hosszabb időn át szembeszáll a másik akaratával, szándékával.
A kisgyerek az anyjával dacol, amikor nem akarja abbahagyni a játékot. A kamasz néha úgy érzi, hogy az egész világgal dacol, mert senki sem érti meg őt.
2. Átvitt értelemben: Megőrzi sajátos jellegét, az elpusztítására, illetve ellene törő erő(k) ellenére is megmarad.
A vitorláshajó dacol a vihar erejével. A szabadság eszméje az idővel dacol.
3. Átvitt értelemben: Nehézséggel nem törődik; a szóban forgó dolgot könnyen veszi, fel sem veszi, fittyet hány rá.
A fiatalok a nyári záporral dacoltak és tovább sétáltak az esőben. A diák a közelgő vizsgával dacol: tanulás helyett inkább szórakozni megy.
Eredet [dacol < dac + -ol (igeképző)]
