Célzás szó jelentése
célzás (főnév)
1. Kívánt pont felé irányítás, amikor egy lőfegyver csöve, kilőhető nyíl vagy elhajítható tárgy egy pont felé irányul. Dobás vagy lövés olyan irányzása, hogy az eldobott tárgy, kilőtt lövedék, nyíl majd eltalálja a kívánt tárgyat, helyet. Ilyen irányítás eredménye.
A sportlövő gondos célzás után lő a céltáblára a versenyen. A fiú jó célzással eltalálja az üres konzervdobozt az eldobott kővel.
2. Átvitt értelemben: Burkolt megjegyzés, amely egy állapotra, körülményre vagy tényre, személyre vonatkozik. Közvetett utalás szóban vagy írásban. Ilyen utalást tartalmazó szóbeli közlés vagy szöveg.
Az anyós a szavaival célzást tett arra, hogy mit gondol a menyéről. A lány csak célzásokkal mondta ki a fiúval kapcsolatos érzéseit, de a fiú nem értette meg őt a randevún.
3. Régies, átvitt értelemben: Burkolt támadás egy személy, ügy ellen. Ilyen támadás eredménye.
Az anyós célzása a menyét támadta. A kritikus célzása a szerző személyét érte a cikkben.
4. Elavult: Céltudatos eltökéltség, szándék. Elhatározás egy cél elérésére anélkül, hogy bármennyire is visszafognánk magunkat annak elérésétől. Kijelölt iránnyal rendelkezik, nélküle nincs tett.
Világos célzás nélkül nem történik semmi. A tétlenség oka a célzás hiánya és saját magunk visszafogása.
Eredet [célzás < cél(o)z + -ás (főnévképző)]
