Bon szó jelentése
bon (főnév)
1. Kötelezvény. Kötetlen szövegű, bemutatóra szóló, általában rövid határidejű, nem személyre szóló megállapodás, amelyben a szóban forgó személy meghatározott összeg fizetésére, bizonyos mennyiségű áru szállítására vagy más szolgáltatásra vállal kötelezettséget.
A szállító bemutatta a bont a kereskedőnek, aki kifizette neki a tartozását. A sorsolás nyertesének egy bont töltött ki az utazási iroda vezetője arról, hogy a bon bemutatója ingyen vehet részt egy általa választott utazáson.
2. Emlékeztető feljegyzés, ideiglenes nyugta, elismervény egy átvett, főleg a pénztárból átmenetileg kivett, de el nem könyvelt összegről.
A pénztáros egy bont írt arról, hogy az igazgató egy ügy sürgős elintézésére készpénzt vett fel a kasszából. A bon egyik példányát a kasszába tette, míg a másikat az igazgatónak nyújtotta át. A könyvelő a bon segítségével tudta, hová könyvelje be a kivett pénzt.
Eredet [bon < francia: bon (jegy, szelvény) < angol: bond (kötelezvény < kötelék) < band (pánt, szalag)]
