Bóbita szó jelentése
bóbita (főnév)
1. Búbosan felálló tollcsomó némelyik madár fején.
A páva bóbitája élénk színben díszlik. A madárfajokra jellemző a bóbita, amely ismertető jel is egyben. A képen látható bíbic bóbitája is jellegzetes.
2. Női fejdísz. Könnyű szövetanyagból, szalagból készült, feltornyosuló, bokréta- vagy koszorúszerű fejdísz. Főleg vendéglátó-ipari kiszolgálónők vagy szobalányok által viselt hajbavaló.
Az étteremben minden pincérnőnek egyforma hajviselete és bóbitája volt. A munka végeztével a szobalány lerakta a bóbitát és megfésülködött.
3. Termésrész. Fészkes virágzatú növények java részénél a termés csúcsán található, ejtőernyőhöz hasonló, koszorúsan elhelyezett, szőrszálakból alakult repítő képződmény.
A gyermekláncfű bóbitája akkor lesz a virágból, amikor a magok megérnek. A kisfiú ráfújt a bóbitára és a kis szálacskák szerteszét repültek.
Eredet [bóbita < középmagyar: bóbita < ómagyar: búb, púp < dravida: muppu, mup (kiálló) < mu (kiáll)]
