Seb szó jelentése
seb (főnév I.)
Sérülés a bőrön. Egy testrész felszínén támadt kisebb-nagyobb nyílás vagy roncsolódás szúrás, vágás vagy karcolás, horzsolás, zúzódás miatt.
A gyerek az esés közben lehorzsolta a térdét, ahol seb keletkezett. A nagyobb sebet az orvos beköti.
Eredet [seb < ómagyar: seb < ősmagyar: seb, sérü (sérülés) < dravida: serippu (sérülés, törés) < seri (tör)]
Lásd még: sérv
További részletezés
1. Látható elváltozás, amely a testszövet elhalásából, megrongálódásából származik.
A forró vasalótól egy égési seb lett a bőrön. A nagy hideg is okozhat sebet.
2. Biológia: Látható sérülés egy fán vagy fás száron.
A jégverés sebet ütött a fákon. A nyúl rágása egy sebet okozott a fa kérgén.
3. Átvitt értelemben: Elszenvedett sérelem vagy kár, illetve ennek érzése. Egy állapot épségének, erejének romlása.
Az ország begyógyítja a háború okozta sebeket. Az ember képes kezelni a múlt sebeit, és jobb jövőt teremthet magának.
4. Átvitt értelemben: Méltánytalanság, sérelem érzése az ember lelkében, érzésvilágában.
A lány lelkében sebek vannak a sok csalódás miatt. Az ember szíve sok sebből vérzik az éhező gyerekek miatt.
5. Régies: Sérülés gyógyult nyoma. Gyógyulófélben levő hegesedés a bőrön.
A katona testét sok seb borítja. A fején levő sebért magas kitüntetést kapott.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
A sebeiben vájkál – (egy személy számára kínos kérdéseket hosszasan tárgyal).
Heged a szív sebe – (Régies: egy régi lelki fájdalom lassanként enyhül és megszűnik, teljesen feledésbe merül).
Lelki seb beheged – (egy régi lelki fájdalom lassanként enyhül és megszűnik, teljesen feledésbe merül).
Száz/ezer sebből vérzik – (az elszenvedett sokféle megpróbáltatás miatt rendkívül nehéz, válságos helyzetben van).
Sebet ejt rajta – (fájdalmat okoz neki).
seb (főnév II.)
Tájszó: Folyóvíz sodra. Nagy erejű víztömeg mozgása, amely egy irányban halad.
A csónak eléri a sebet, ahol már a víz viszi magával. Egy úszó faágat vitt magával a folyó sebe.
Eredet [seb < seb(es) melléknév II.]
