Viasz szó jelentése
viasz (főnév)
1. Faggyúszerű anyag; természetes, melegen jól formálható, vízlepergető anyag, amely könnyen ég. A viasz zsíros fényű és tapintású, víztaszító hatású, szerves eredetű anyag.
A falapra felvitt viaszba vonalakat lehet karcolni. Képek sokszorosításánál ki lehet használni a viasz víztaszító hatását. A katona viasszal keni be a csizmáját.
2. Méhsejtek anyaga; természetes sárgás-barnás anyag, amelyet a méhek saját váladékukkal állítanak elő, amikor a lépet építik.
A viaszt gyertyakészítésre is használják, az ilyen gyertya nem csöpög és szemmel alig látható füsttel ég. A viaszt ma kozmetikai készítményekben is felhasználják.
3. Kémia: Víztaszító hatású anyag, amely sárgás-barnás, különféle anyagok felhasználásával készülő, ipari célokra alkalmas keverék.
Az asszony viasszal keni be a padlót, hogy szép fényes legyen a felülete. Az asztalos viasszal kezeli a kész kerti bútort, hogy ellenálljon az esőnek.
Eredet [viasz < ómagyar: viaszk (viasz) < germán: weax (viasz) < szanszkrit: payas (képlékeny, folyós)]
