Furcsa szó jelentése
furcsa, fura (melléknév)
1. Különös, szokatlan; a rendestől, a megszokottól, a szabályostól meglepően és érdeklődést keltően elütő (személy, jelenség, dolog).
A férfi furcsa érzést érzett a gyomrában, pedig az elmúlt egy órában nem evett semmit. Pár perc múlva azonban az eszébe jutott, hogy furcsa íze volt az ételnek, amit evett.
2. Nevetésre ingerlő (közlés, megnyilatkozás, jelenség, megjelenés), ami szokatlanságával mulatságos, tréfás.
A lány furcsa ruháját mindenki megmosolyogta magában. A beszélgetés közben kialakult furcsa helyzeten csak nevetni lehetett.
3. Erkölcsileg kifogásolható (tett, cselekedet), elítélhető (dolog).
A bankfiókban az új kolléganőről elterjedt, hogy korábban furcsa ügyei voltak. Az igazgatónak furcsa tréfái vannak; ilyenkor csak kényszeredetten nevettek a beosztottak.
4. Különcködő (személy), akinek a megjelenése, modora, szokása erősen eltér az elfogadottól.
A lány egy furcsa fiút hozott a szüleinek bemutatni. A társaságban megütközést keltett, amikor az egyikük bemutatta a többieknek az eddig ismeretlen, furcsa barátját.
Eredet [furcsa < ómagyar: furcsa < ősmagyar: fürka, firta (szokatlan; „fürkészni, firtatni való”) < firtat]
