Kivétel szó jelentése

kivétel (főnév)

1. az, aki/ami nem tartozik a többi közé, vagy kimarad a többi közül.

János kivételével mind ott voltak.

2. személy vagy dolog, aki/ami különbözik a többi hasonlótól; eset, amelyre bizonyos szabályok vagy alapelvek nem vonatkoznak.

Ő azért kivétel, mert nem jószántából nem jött, hanem mert nem volt mivel eljönnie.

1. Valaminek valahonnan kiemelése, kivevése.

A takarékpénztárból a kivétel kisebb összegben megtörténhet.

2. Valakinek a többiek közül külön gondolása, a többiek közé nem számítása.

Nem teszek senkire nézve sem kivételt.

3. Szabálytól való eltérés.

Azt tartják, a kivétel erősíti a szabályt, de valójában a kivétel lebuktatja a hamis adatot és érvényteleníti a hibás szabályt.

4. Minden dolog, amely a rendestől, a szabálytól eltér.

Ez csak kivétel.

5. Kivetni való.

Mi kivételt találsz te ebben?

Eredet [kivétel < ki- (igekötő) + vétel]