Rőf szó jelentése
rőf (főnév)
1. Régies: Régi hosszmérték, amellyel a szöveteket, szalagot mérték. Körülbelül 60–80 centiméter közé eső, helyenként és koronként változó mérték. A kifeszített karon és kinyitott tenyéren a hüvelykujj hegyének távolsága a mell közepétől. Ilyen hosszúság.
Régen a rőf alapja lehetett az alkar hossza is. A kereskedő a szövetet rőfben méri a vásárlónak.
2. Régies: Mérőeszköz; kisebb egységekre beosztott, négyszögletes rúd. Főleg a szabók és a szövetkereskedők használták.
A kereskedő fogja a rőföt, és leméri vele a kért hosszúságot a szövetből. A szabó a rőffel veszi le a férfi egyes testméreteit.
3. Régies, átvitt értelemben: Alapul vett szabály, mérték, amellyel összevethető egy cselekvés, megítélés vagy magatartás helyessége.
A tanár elmondja az osztálynak azt a rőföt, ami alapján eldönti, hogy ki hogyan viselkedik. A jó főnök egyforma rőffel mér minden beosztottat.
Eredet [rőf < középmagyar: réf, rif (rőf, könyök) < török: rif, irif (rőf) < iri (nagy)]
