Kedv szó jelentése
kedv (főnév)
1. Hangulat, érzelmi állapot, amiben egy ember érzi magát; feldobottság, vidámság, víg érzések, vagy ettől rosszabb lelkiállapot: mérgelődés, komorság, letörtség külső jelekben is megnyilvánuló belső érzése.
A kislány egész nap jó kedvvel játszott. Semmi kedvem sincs a hatóságokkal vitázni. Olyan kedve van, hogy madarat lehetne vele fogatni. Pistinek jó a kedve, mert végre megvehette az áhított pecabotot.
2. A vonzalom szintje; az életerő szeretetben, szívlelésben, barátságosságban (vagy éppen elutasításban) megnyilvánuló elfogadási, együttműködési hajlama.
A gyerekek túláradó kedvvel fogadták a Mikulás érkezését, és rögtön odarohantak hozzá. Végre megjött a szüleim kedve a sportoláshoz. Ma van kedvem egy jó sütihez.
3. Hajlam, a lelki hajtóerő szintje; vágy, szándék, hajlandóság tettekre, célok elérésére. Eltökéltség egy tevékenység végzésére, véghezvitelére.
Az új kollégának nagy kedve van a tanításra. Az írónak kedve kerekedett utazni. Elment a kedvem a tévé előtt üléstől. A fiatal, dinamikus cégvezető óriási kedvvel látott munkához.
4. Tetszés, fokozott érdeklődés, vágy, kívánság, irányultság egy tevékenység vagy dolog felé, illetve ennek a betöltése felett érzett öröm.
A játszóházban a gyerekek a kedvük szerinti játékkal játszhattak, vagy akár kézműves munkákat is készíthettek. A násznép kedvére evett, ivott. Boldog ember az, aki munkájában kedvét leli.
5. Régies: Jó akarat, kegy egy személy iránt.
A király kedvébe vette a festőművészt. A férj az egész úton a párja kedvét kereste, és türelmesen kísérte, amíg neje a piacon válogatott.
Eredet [kedv < ómagyar: kedv < ősmagyar: kedü (életerő, kedély) < dravida: kádal (szeretet, kedvelés)]
